persze, hogy én vagyok a köcsög mindig. én vagyok a hülye, amiért van egy szenilis, elmebeteg gyökér [nem ragozom tovább] tanárom, én vagyok a fasz, amiért közölni merek vele valamit, és én vagyok az aki elbassza az életét az ilyenekkel. meg úgy amúgyis, milyen hülye vagyok már amiért nem vagyok képes tanulni. és persze visszafejlődök valami alacsony szintre is közben, mert hát ugye ha van pár rosszabb jegyem, az rögtön azt jelenti hogy lesüllyedek az értelmi fogyatékosok szintjére.
annyira imádom, hogy a saját anyám ennyi bizalmat fektet belém, hogy ilyen nagyra tart, és képes elfogadni hogy én is érző, gondolkodó emberi lény vagyok. igen, ez itt mind ironikus volt.:"D
egyszerűen halvány lila fingja sincs arról hogy én mit érzek, hogyan gondolkodom, mit miért teszek.. nem arról van szó, hogy én egy hű de bonyolult lélek vagyok, vagy egy meg nem értett zseni, egyszerűen csak nem ismer, és nem is veszi a fáradságot arra hogy megismerjen.
amúgy ez egy jó nap lett volna, még az oroszórát is beleszámítva. meg a fejfájást. erre hazaérek, és ő két percnyi beszélgetéssel úgy elbassza a hangulatom hogy most félpercenként kerülök sírásközelbe és legszívesebben törnék-zúznék. köszönöm.(:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése